Lehet-e tévé vagy képernyőfüggő egy gyerek?
A legegyszerűbb bébicsősz a televízió. De vajon mikor és mennyit nézzen a gyerek? Oda ülhet -e a képernyő elé felügyelet nélkül, s akár órákig bámulja a mese csatornát, vagy mi szabályozzuk a tévé nézési szokásait? Tévé függő gyereket nevelünk-e?
Szülői felelősség
Tudom a legegyszerűbb bébiszitter, mikor már fut a lakás, és egyik kezünkkel főzünk, a másikkal teregetünk, hogy az unatkozó, vagy épp sipákoló gyereknek bekapcsoljuk a tévét, vagy a youtube-on keresünk nekik mesét. Ilyenkor nagyon gyorsan belefuthatunk abba a problémába, hogy a gyerek is elfogadja a helyzetet, hogy amikor unatkozik, akkor a legjobb megoldás a tévézés. S bármennyire is jó megoldásnak tűnik el kell fogadnunk a tényt, hogy így alakítjuk függővé a gyerekünket. Hiszen ilyenkor nála is kialakul a helyzet, hogy unatkozom, tehát valamit bámulok, legyen az táblagép vagy televízió, később a telefon.
Ilyenkor felmerül a kérdés, ki felelős ezért? S bizony csak egy válasz van rá, mi szülők!
Ezért is fontos, hogy határozottan döntsük el, hogy mikor nézhet és mit a televízióban, táblagépeken!
Rossz példa
A legrosszabb, ha evés közben engedjük meg a mese nézést! Ezzel tesszük a lehető legrosszabbat a gyerek emésztő rendszerének, hiszen egy fontos biológiai eseménynek, a táplálkozásnak vesszük el a fontosságát. Hiszen az emésztés már akkor megkezdődik, hogy a szánkba vesszük az ételt, figyelünk az ízlelésre, a falatok nagyságára, a rágásra. Ha ezt a figyelmet elvesszük azzal, hogy az agyunk a mesenézéssel foglalkozik, rögtön romlik az emésztésünk. Egy gyereknél ez fokozottabb probléma, mert már egész kis korban beleneveljük ezt a rossz szokást, s később komoly szervi bajai is kialakulhatnak.
Túlzott tévézés, képernyő előtt ülés
Nem alszik el este, sokat forgolódik az ágyban, felriad az éjszaka közepén? Sajnos ezek a problémák sok kisgyerekes családban kardinális kérdés. Ennek sokféle oka lehet, de érdemes elgondolkodni azon is, hogy mennyi időt töltött aznap a gyerek a tévé, vagy képernyő előtt. Amikor azt gondolnánk, hogy tartalmasan töltötte el az idejét a mese nézéssel, akkor rögtön becsapjuk magunkat. Hiszen ez az állapot – még a felnőtteknek is – egy passzív állapot, amikor a testünkkel nem történik semmi, az agyunk mint egy ” zombi ” nézi a képernyőt, s szinte leszedáljuk az agyunkat, a testünk meg lázadozik.
Megoldás keresése
A megoldás mindig az arany középút megtalálása. Mert lehet mesét nézni, tévén, táblagépen, okos telefonon, de mértékkel. Nekünk szülőknek kell kiválasztani a megfelelő alkalmat, és főleg a megfelelő mesét, hogy mikor és mit nézzen a gyerek. A képernyő bámulása mellett pedig számos egyéb tevékenységet is ki lehet találni a gyerekeknek, hogy ne unatkozzanak. Táncoljanak, futkossanak a kertben, barkácsoljunk együtt otthon, vagy társasjátékozzunk. De ehhez mi szülők is kellünk, a mi felelősségünk, hogy milyen gyereket nevelünk fel!
Jutalmazás, büntetés
A másik probléma, ha a mesenézés elvonásával büntetjük a gyerekeket! Mert rossz volt, feleselt, verekedett stb. – s ilyenkor a legjobb büntetési módszer, hogy megvonjuk azt, amit máskor korlátlanul engedünk! Soha ne így közelítsük meg a problémát, a mesenézésnek, tévénézésnek legyenek határai. Ha együtt megnézzük, hogy mikor milyen mese megy, akkor válasszuk ki együtt, hogy ezt vagy azt szereti, időzítsük be a tévét, s arra az időre kapcsoljuk be, majd mikor vége van kapcsoljuk ki. Legyen közös megegyezés, hogy mikor és mit nézhet. Ha úgy gondoljuk egy-egy meséről, hogy káros, erőszakos elemekkel van tele, akkor azt beszéljük meg vele, hogy ehhez még éretlen, kicsi, majd ha nagyobb lesz, megnézheti. Fontos a kommunikáció, hogy ő is értse, miért mondunk nemet. Ha ezeket konzekvensen betartjuk, akkor sokkal nagyobb becsben lesz egy-egy mese, egy-egy táblagépre fordított idő, a gyerek is megtanulja értékelni, hogy bekapcsolhatja a tévét, s higgyük el, hogy hamar feltalálja magát más játékkal. Bízzunk bennük is!
AK
